A komisszár

"Valahonnan két pulyka szabadult el. Rémülten bólogató fejjel rohannak át előttünk. - Jézusra és az összes prófétára! - kiált fel elérzékenyülten Porta. - Ott szalad a karácsonyi vacsoránk! Tessék felfüggeszteni a háborút egy pillanatra! Az a két pulyka elvtárs mindennél fontosabb. - Mielőtt még valaki közbeléphetne, lefékezi a tankot, és kivágja a vezetőoldali lappancsot. - Gyere, Pici, szakadj el egy percre a lőszereidtől. Pulykasült a láthatáron! - Mi van a láthatáron? - nyitja ki Pici az oldalnyílást, mit sem törődve a fütyülő golyókkal. - Szűzanyám! Ez nem lehet igaz! - ugrik ki boldogan a tankból. A következő pillanatban már a sarat dagasztja a bakancsával. A pulykák azonban nem adják magukat könnyen. - Ez mindenen túltesz! - óbégatja Papa. - Elhagyják a harckocsit a csata kellős közepén! Ez még tőlük is sok!" Valahol, messze az orosz vonalakon túl harmincmillió dollárnyi arany várja, hogy Porta felszabadítsa és lefoglalja a nép - azaz a saját - javára. Alapos szervezkedés kezdődik, s a német hadsereg legelvetemültebb csibészei - Porta tizedes, Wolf főgépész és Sally "hadügyminiszter" - egyesítik erőiket, hogy megcsinálják életük legnagyobb balhéját. A munka szennyesét, mint mindig, ezúttal is a 2. szakasz kénytelen vállalni. Fittyet hányva az irdatlan távolságra, a farkasordító hidegre és az ezernyi veszélyre, nekivágnak az orosz télnek. Hajtja őket a parancs, hajtja őket a meggazdagodás ígérete, és legfőképpen a remény, hogy az arany birtokában új életet kezdhetnek. Megszabadulni a háború poklától, megszabadulni a zsarnok tisztektől - ez leghőbb vágyuk, és ezért még háborúzni is képesek!