Zsidó gengszterek Amerikában + Náci műkincsrablók (2 mű)

A 20. század elején New York volt a nagy bevándorlási kapu Amerikába. Az Óvilágból érkező emberek etnikumok szerint telepedtek le, volt ír negyed, olasz negyed, lengyel negyed és zsidó negyed is. Nagy szegénységben éltek, és keményen dolgoztak, de néhányan közülük megpróbálkoztak a könnyebbik, bár véresebb úttal: gengszterek lettek. Az ír és olasz bandák rendszeresen fosztogatták a zsidó szűcsök, szabók, kereskedők, kocsmárosok boltjait és műhelyeit - mindaddig, amíg meg nem jelentek New York utcáin a zsidó gengszterek is. Kétezer év óta ők voltak az első olyan fiúk (és lányok), akik fegyvert fogtak a családjuk, a közösségük és saját maguk védelmében. A környezet nem győzött csodálkozni: azt hitték, a zsidók hajlott hátú, mindent eltűrő nép, akiknek nagy ugyan a tudásuk, de önvédelmi képességük nincs. Tévedtek. Olyannyira, hogy néhány évtized alatt az önmagukat zsidónak nevező gengsztercsoportok átvették az uralmat a New York-i alvilág fölött, sőt, rövidesen Chicagóban, Los Angelesben és Las Vegasban is ők diktáltak. Kik voltak ezek a zsidó pisztolyhősök, rablók, szeszcsempészek, zsarolók, kemény öklű szegénylegények és zseniális szervezők, akik még Al Caponénak is parancsoltak? Miért tették hát le egy idő után a revolvert? Mi volt a titkuk? Göring párizsi ügynöke, vagyis a művészettörténészből lett műkereskedő Bruno Lohse élete kapcsán tárul fel a második világháború, a nácik fosztogatásai a megszállt területeken, leginkább Franciaországban. Az ERR (más néven: a Rosenberg bevetési törzs) nevű egység hajtotta végre a híres zsidó műgyűjtemények felszámolását és elkobzását. A zsákmányból - Lohse révén, aki Párizsban tevékenykedett - Göring kollekciója is gyarapodott, mint ahogy a linzi Führermuseumba is jutottak értékes képek, ám nagyon sokan meggazdagodtak a rablott műtárgyak kereskedésével is (sok szál Svájcba és Hollandiába vezetett). Bár Lohse öt évet ült francia börtönben, szabadulása után zavartalanul visszatérhetett a műkereskedelem világába. Petropoulos könyve hátborzongató képet ad a nácik fosztogatásairól (a tulajdonosokat rendszerint deportálták), és az ebben szereplők utóéletéről, az előkerült és máig meg nem talált festményekről, illetve arról a főként volt nácik alkotta hálózatról, amely az ötvenes években korlátozások nélkül folytatta zavaros ügyleteit.