Vörös ködben

FÜLSZÖVEG Szüleimtől nemzeti, iskoláimban keresztény-katolikus érzelmű nevelést kaptam, ami meghatározta későbbi gondolkodásomat és magatartásomat. A háború a mi családunk életét is megváltoztatta, legvégső, tragikus szakasza felborította, mikor a pusztító vörös medve átcsörtetett a Kárpátokon. Krónikám az ellenállásra kész, fegyvert ragadó, az ifjúság színe javából felkelő fiatal önkéntesek kilátástalan vállalkozását örökíti, egészen az összeomlásig, hogy végül az idegenlégióban, vagy a szovjet lágerekben és a gulágokon végződjön a nemzeti tragédia. A hadifogságból hazatérve csak úgy élhettem, hogy számat óvatosan nyitottam, és lázadozva bár, de elfogadtam a kommunizmus hazugságai által nyújtott sovány lehetőségeket. Hát "sokra nem vittem", de nem bántam meg semmit! Fejet soha nem hajtottam, derekam sem görnyedt, csak éppen annyira, hogy megmaradjak. Talán azért, hogy megírjam azok kálváriáját, akik megtették, amit megkövetelt a Haza! TARTALOM Ajánlás 5 Emlékezés 7 A hunyadi hadosztály tüzérségének kálváriája 11 A sors keze 32 "A múlt sohasem hal meg, sőt el sem múlik" 36 Hadifogság 38 Foksáni 43 A láger 48 Szökés 53 Ufában 58 A rábót 65 A Lokomotív 70 Szentkarácsony este 80 A furnírláger 82 Rudi 91 Hazatérés 96