Visszatérő emlékek, gondolatok

Dr. Törzsök Júlia Anna hároméves volt, amikor édesanyjával elhurcolták Karcagról, a kis parasztházból. Táborról táborra vitték őket, a tágabb értelemben vett család tagjai áldozatul estek a zsidóüldözésnek, de a kislány életben maradt. A felszabadulás után viszontlátta munkaszolgálatos apját, aki addigra a kommunista rendszer egyik vezetője lett. Kapcsolatuk korántsem volt felhőtlen, számos lelki sérelem és súlyos betegség gyötörte Annát, aki eközben szűntelenül hitte, hogy imádott édesanyja talán mégsem halt meg, talán valahol a világban egyszer majd újra találkoznak, és akkor ezer közül is felismeri. 1956. októberében a középiskolás lány és néhány barátja kalandos módon átszökött a határon, orvos lett, gyermekpszichiáter és a világhírű Gugging Intézet alkalmazottja, Leo Navratil szárnyai alatt az ArtBrut meghatározó figuráinak kedvelt orvosa. És közben mindenhol és mindig az anyukáját kereste, hiányolta, szerette. Olvasmányos, rövid visszaemlékezésében gyerekszemmel írja le, milyen volt majdnem semmivé lenni a haláltáborokban, és milyen túlélni, újrakezdeni, igazából élni. Mindezt vádaskodás nélkül, csupa szeretettel, megmosolyogtató-megható módon.