Visszatérés Tibetbe

Amikor 1952-ben megjelentettem a Hét év Tibetben című könyvemet, amit aztán a földkerekség minden jelentősebb nyelvére lefordítottak, és világsiker lett, minden feltétel megvolt, hogy nagy érdeklődést váltson ki. Mintha csak egy általam írói szempontból finoman felépített regény lenne, amely meneküléssel kezdődik, azzal is ér véget, és bepillantást nyújt egy olyan ország életébe, amelyet csak kevés idegen láthatott és élhetett át... Az 1982-es utazás ismét abba az országba vezetett, ahol az életem formálódott. De ez már nem volt kaland. Miután a beutazási engedély megszerzéséért sokat fáradoztam. De mindig csak a "not yet" választ kaptam, végül csatlakoztam egy társasutazáshoz, mivel nem olyan régóta évente korlátozott számú turistát beengednek Tibetbe. Ahogy ez várható volt, Tibet bűvöletétől ihletett könyvek egész sora árasztotta el hirtelen a piacot. Ami ezt a könyvet az eddig megjelent, Tibetről szóló könyvektől megkülönbözteti, az a múlt és a jelen szembeállítása, amit Hugh Richardsonon és A. R. Fordon kívül csak én tudok megtenni. Így érthető módon az én benyomásaim is mások, állandóan arra a Tibetre tekintenek vissza, amelyet én ismertem. Az emberek elhiszik majd nekem, hogy a kínaiak színpadra alkalmazott "olvadásával" szemben kritikus vagyok, hiszen barátom szavai, melyeket Lhászában súgott oda nekem - "minden dzsüma", "minden látszat" - még a fülemben csengenek.