Veszedelem és dicsőség

A XVI. és XVII. századi Franciaországot, a hugenották viharos, vérzivataros századát és az azt követő éppoly zaklatott időket felelevenítő, nagyszabású regényfolyam főhőse, a gáláns és szenvedélyes Pierre de Siorac lovag mindig ott van, ahol a korabeli történelmet alakítják, és ahol "libben a szoknya". Ezúttal, a tizenegyedik kötetben La Rochelle ostrománál, ennél a nagyszabású történelemformáló eseménynél, Franciaország és Anglia erőpróbájánál, amely nemcsak a francia királyság sorsát befolyásolta, hanem valamennyi, a katolicizmus és a megreformált vallás között választani kényszerülő európai országét. La Rochelle hugenotta erődítmény volt, a vallási üldözöttek bevehetetlennek hitt és kikiáltott mentsvára, hiszen a tenger felé nyitott volt, így onnan az ostromlottak bármikor segítséget remélhettek. És reméltek is 1627-ben. Ám hiába: La Rochelle-t kerek egy évig tartó ostrom után végül bevették XIII. Lajos és Richelieu seregei. A La Rochelle-i , inkább kisebb-nagyobb csetepaték, mintsem véres, kegyetlen ütközetek jellemezte ostrom kimenetelét végül egy, a hadviselésben addig még nem alkalmazott újdonság döntötte el: a roppant kőgát, amely eltorlaszolta az öböl bejáratát, s így lehetetlenné tette, hogy az angolok élelmet juttassanak el az éhező városba és katonai segítséget nyújtsanak a védőknek. Ebben a nem mindennapi ostromban vesz részt a történet narrátor-főhőse, Orbieu grófja - illetve a regény végére hercege és Franciaország pairje -, akit ismét számos dicsőséges, ám veszedelmes küldetéssel bíznak meg a hatalmasok. Közben persze arra is jut ideje, hogy a szívének oly kedves gentil sesso körül forgolódjék, és láss csodát, most először a házasság, a családalapítás gondolata is felmerül a csapodár, ám lovagias széptevőben. Merle a tőle megszokott mesterségbeli tudással rajzolja fel a sokszínű, árnyalt történelmi tablót, jellemzi hőseit, királyokat, hadvezéreket, főpapokat, nagyurakat s persze szépasszonyokat, festi a csatajeleneteket, az udvari intrikákat, szerelmi cselszövéseket.