Velence és Magyarország

Velence sok millió látogatója közül legtöbben bizonyára nem gondolkodnak el azon, hogy ez az idegenforgalmi nevezetesség valaha egy virágzó gazdaságról, pezsgő tevékenységéről és széles körű politikai befolyásáról ismert állam irigyelt központja és irányítója volt. A velencei köztársaság polgárai a kora középkortól elszánt kitartással úgyszólván a semmiből teremtették meg létét, majd tengeri hatalmát és több kontinenst behálózó kereskedelmét. Megingathatatlan, szilárd államrendjének, mesteri diplomáciájának köszönhette, hogy független életét több mint ezer éven át meg tudta őrizni. Meggondolt és hajlékony politikájával sikerült átmentenie államát a körülötte zajló háborúk, hódító törekvések és fenyegető támadások válságain. E politikáját érzékelteti a magyar királysághoz fűződő viszonyának története. Balkáni birtokaikon és az Adriánál húzódó közös határuk egyrészt területi követelések és villongások, érdekszférák ütközésének forrása volt, másrészt viszont az egymásrautaltság, a kölcsönös segítség szükségességének tudatával kötötte össze a magyarokat és a velenceieket a közös veszedelemmel szemben. A könyv végigvezet a két állam furcsán hullámzó kapcsolatainak történetén a Dalmáciáért folyó vetélkedésektől a törökellenes szövetségekig majd a Habsburg-hegemóniával szembeni érdekközösség felismeréséig és a negyvennyolcas kettős szabadságharc összefogásáig. A szerző több évtizede foglalkozik a magyar-olasz kapcsolatok történetével. Könyvein ("Olaszország és a negyvennyolcas magyar forradalom", "Mazzini", "Cavour", "Párhuzamok és kereszteződések - A magyar-olasz kapcsolatok történetéből") kívül számos tanulmánya jelent meg e tárgykörben Magyarországon és Olaszországban.