Vegyipari műszerezés

A korszerű vegyipari üzemekben, melyek nagyobbrészt szabadtéren épült berendezésekkel működnek, a gyártás menetét egy-két ember irányitja a műszerhelyiségben felszerelt műszerfal előtt ülve. Az üzemet önműködő szabályozók segítségével tartják megfelelő termelési szinten és, ha kézi beavatkozásra van szükség, akkor is rendszerint a műszertábláról lehet a megfelelő értékeket leolvasni és távvezérlés utján a szelepeket, csappantyukat működtetni. A fentiek szerint is belátható, hogy az üzem tervezője, a berendezések, készülékek szerkesztője és az uzemeltető nem végezheti el feladatát műszerezési ismeretek nélkül. A műszerezés szó a vegyiparban elterjedt és jegyzetunkber is alkalmazott szóhasználatban magában foglalja a méréstechnikai (metrológiai) és irányítástechnikai tudományokat, illetve ezeknek azon részeit, melyek az ipari folyamatok mérési és irányitási (szabályozási és vezérles.) feladatainak megoldásához szükségesek. A folyamatműszerezés alapja a technologia alapos ismerete és a vegyész technológus, a gépésztervező és a műszerező szoros egyuttmukodése. A műszerezés, különösképpen az automatizálás nem képzelhető el a technológiától függetleniil, mintegy utólag diszként ráhelyezett műszerekkel. A gépészeti berendezés, a technologia és a műszere és szerves egésze kell képezzen. A helyes, tudományos alapon végzett műszerezéshez a vegyipari műveletek ismerete és ezen belul az átmenet (tranziens, jelenségek ismerete is igen fontos. Az üzemirányitás leghaladottabb formája a számitogépes optimalizálás, amikor az üzem mindenkori leggazdasagosabb működését önműködő szabályozással biztosítják. A készülékek, vegyipari müvelet és folyamatok matematikai modeljeinek ismerete és a rendszertechnika az alapja ennek az irányitási módnak.