Valóságos elmék, lehetséges világok

Amikor a gazdaságelméletre alapozott előrelátás csütörtököt mond, a közgazdászok sztorizni kezdenek - japán menedzserekről, a zürichi "kígyóról", a Bank of England "eltökéltségéről", mondván ez gátat vet a font sterling zuhanásának. Érzékelhető itt valami anomália: napjaink üzletembereinek és bankárainak /éppúgy, mint minden korszakban a helyzetben levő embereknek/ döntéseit ilyen történetek irányítják - még akkor is, ha rendelkezésre áll egy működőképes elmélet. E narratívumok - amennyiben véghez viszik őket - "csinálják" az eseményeket, és "megalkotják" a történelmet. Hozzájárulnak a résztvevők valóságához. Ha egy közgazdász /vagy egy gazdaságtörténész/ elsiklik felettük, akár azon az alapon, hogy a gazdaság világát "általános közgazdasági törvények" alakítják, olyan, mintha szemellenzőt venne fel. Állíthatja-e bárki a priori, hogy a történelem teljességgel független attól, ami a résztvevők elméjében végbemegy? A narratívumok alkotják a gazdaság elméletalkotóinak utolsó menedékét. Ezek azonban valószínűleg azoknak az életanyagát képezik, akiknek a viselkedését tanulmányozzák.