Vallomások (A személyiség születése (Írta Redl Károly)

Az ókeresztény irodalom legnagyobb alakja Szent Ágoston (Aurelius Augustinus, 354-430) volt. Az észak-afrikai Numidia Thagaste nevű városában született, apja pogány, anyja (Szent Monica) keresztény volt. Tanulmányait Karthágóban végezte, később retorikát tanított, majd Milánóba került, ahol 386-ban felvette a kereszténységet. 391-ben pappá szentelték, 396-tól haláláig az afrikai Hippo város püspöke volt. Vallomások(Confessiones) című műve az antik-keresztény irodalom lezárásának tekinthető. A Vallomásokkal új műfajt teremtett. Életrajzok, önéletrajzok már korábban is léteztek, Szent Ágostonnál azonban az önéletírás több mint az emlékek felidézése, kronologikus sorrendben történő közlése. A Vallomások a személyes élmény leírása, az ember legszemélyesebb, legintimebb, belső, lelki világának őszinte föltárása. Vallomás vágyakról, indulatokról, tévelygésekről, bizonytalanságokról, kételyről, véletlenekről, melyek sorsszerűen határozzák meg életünket, és vallomás a megtalált igazi hitről. Az útról, mely elvezet Jézushoz, Istenhez, a hithez. A mű első - izgalmasabb, olvasmányosabb - része az önéletrajz, a második elvontabb filozófiai, vallásbölcseleti elmélkedés a hit kérdéseiről. Szent Ágoston művének a lélek feltárásában (ezáltal a vallomásirodalomban sőt a lírában is) irodalomtörténeti jelentősége van. Augustinus egyházatyaként fontos egyházszervezői szerepet töltött be, a Vallomások mellett számos elméleti, vallásfilozófiai művet írt. Elméleti munkái közül kiemelkednek az Isten városáról(De civitate Dei), A boldog életről és A szabad akaratról című munkái. Ezek az apologetikus, filozófiai művek a kereszténység fontos dokumentumai. Ismertető: "Belelapozás".