Útvesztők, verőfényben

FÜLSZÖVEG "Nem a vak szeszély és vizenyős véletlen, hanem a szenvedélyes kutatási láz hajtott, a csalódottság csördítet minduntalan a nyakam közé" - írja Albert Gábor Tükörkép című novellájában. Az író morális érzékenységgel kutat múltjában, s egy-egy felvillanó kép vagy érzés visszaidézi a nyomasztó élményeket éppúgy, mint a szépeket. Élesen exponált pillanatfelvételei csak látszólag objektívek, valójában mindegyiknek ő a fényképésze, de a lencsevégre kapott szereplője is. Önmagát keresi a különböző "állapotokban" és "bontott perspektívákban" is. Az élménysíkok átgondolt keverése, a perspektívabontás, az asszociációk líraian önkényes hullámzása jellemzi novelláit. Látszólag kevés történik Albert Gábor írásaiban, de az élménytöredékek, az emlékmozaikok mégis úgy rendeződnek saját törvényű képbe, hogy felvillantják egy életmód vagy életérzés hangulatait, gesztusait. A zaklatott képek mögött izgalmas belső világ tárul fel a figyelmes olvasó előtt. TARTALOM Csontvázfilagória Előtted még majdnem 9 Végtelen a víz 34 Csontvázfilalógia 58 Állapotok 83 Várakozás 83 Minden-egészség-kútfeje 120 Hullámok és a part, amit mosnak 167 Bontott perspektívák A nymphenburgi herceg 205 Tükörkép 248 Bontott perspektívák 264 Útvesztők, verőfényben 271 Meghal az élő 271 Újra születik a holt 318