"Uram, hajlékodat, szeretem házadat..."-Református művészet Mo-n

A bibliai zsoltár szavai, melyek e könyv címében rejlenek, kifejezik azt a szeretetet, amellyel a református magyarság Isten háza, egyben a közösség megtartó erejű gyűlőhelye felé fordult. Míg az ellenreformáció barokk művészete csillogásával, nagyvonalúságával akart hatni a meghódítandó és visszahódítandó hívekre, a reformáció művészete épphogy szerénységével, egyszerűségével és nemes tisztaságával gondolkoztatja el és gyönyörködteti a kései szemlélőt, lett légyen az akár bármely valláshoz tartozó hívő ember, akár hitetlen. A református vallást valaha "magyar vallás"-nak is nevezték, mert hívei a régi, soknyelvű, soknemzetiségű Magyarországon mindig a magyarok közül kerültek ki. A nemzeti múlt örökségének egyik legjellemzőbb része a református művészet, amely falusi templomok egyszerű díszítésében, sok gonddal és szeretettel varrt hímzésekben, a "szegények ezüstjé"-ből, ónból készült edényekben jelenik meg előttünk. Könyvünk hosszú idő óta nem látott teljességgel, a korszerű nyomdatechnika eszközeivel mutatja be Magyarország művelődéstörténetének e színpompás fejezetét, a debreceni tudós, Dr. Takács Béla avatott szövege és Hapák József felvételei segítségével