Ugrifüles az illemtanár

Ismertető: Nagy kopácsolás hangja szállt a réten, ami kiverte az álmot Tüskéshátú szeméből. - Ejnye, mi az! - morgott álmosan. - Mi ez a nagy kopácsolás? Nézett jobbra, nézett balra, s meglátta a legkisebb Ugrifülest, amint épp egy nagy táblát szögelt az ajtaja fölé. Odaballagott, s kíváncsian megkérdezte. - Mit csinálsz, Ugrifüles? Mit szögelsz? Mit kopácsolsz? - Nem jó! - mondta szigorúan Ugrifüles. - Mi nem jó? - csodálkozott Tüskéshátú. - Az nem jó, ahogy kezdted! Először a köszönéssel kell kezdeni! Ha találkozunk valakivel, először köszönni kell! Borzasztó, hogy mennyire nem ismeritek az illemszabályokat! Borzasztó! Éppen ezért határoztam el, hogy megnyitom az illemiskolámat. Éppen ezért szögeztem ki ezt a táblát. - Aha! - mondta Tüskéshátú. - És hogyan kell köszönni? És mit kell mondani? Ugrifüles abbahagyta a kopácsolást, és felemelte az ujját. Most éppen olyan volt, mint egy tanár, mint egy illemtanár. - Figyelj! Majd nagy levegőt vett, és egy szuszra sorolni kezdte: - Barátsággal köszöntelek, szívélyesen üdvözöllek, szervusztok, szia, csaó, jó reggelt, jó napot, jó estét, kezét csókolom, viszontlátásra, adj' isten, tiszteletem, agyő, pá, mély hódolatom, alázatos szolgája, ég áldjon, béke veled, itt a kezem, nem disznóláb, csapj bele! - További ismertető: "Belelapozás".