Tüzes trón

Szinhely: Erdély. Idő: A mai nyugtalan kor. Szereplők: makfalvi Dósa Barnabás erdőmérnök, felesége, György fia és Krisztina leánya. A Dósa család Marosvásárhelyen él a kicsinyre határolt kispolgári körben. Az apa sörivó, flekkenevő, ellustult kényelmes ember, aki nem hallja, hogy a kor dübörög ajtaján. A felesége viaskodik a szivbajjal, a leánya tanítónő, de diplomáját por lepi be a fiókban, kisebbséginek nehéz felkapaszkodni a katedrára. György, a család szemefénye, a párisi Sorboneon tanul, de otthagyja az egyetemet, hazajön. mert ugy érzi, hogy a tanárok meghamisított történelmet tanitanak. Dósa Györgyben a lángész és az örület harcol. Azt hiszi magáról, hogy ő az uj Dósa György, akinek küldetése felrázni népét. Krisztinát sorsa eltaszitja a régi királyságba, Caracal városába, ahol végre kap katedrát. Dósa Barnabást egy önhibáján kivüli balesetért fogházra ítélik, felesége szive felett pedig győz a betegség. Dósa Barnabás a börtön egyhangúságában ráeszmél, hogy sulyosan vétkezett, mert részvétlenül ment el korának eseményei mellett, önmagát zárta ki népéből, amikor nem hallotta meg jajkiáltását. Egy megtisztult, uj célokat látó ember hagyja el a fogházat, aki visszavonul az erdőbe és ott az égbenyuló fenyvesek között megtalálja önmagát. Krisztina akit az élet kegyetlenül megtaposott, fáradtan és betegen szintén az erdőbe menekül apjához. És idejött később elborult elmével, de megnyugodott lélekkel Dósa György is. A regényből kicsendül a vásárhelyi vén református kollégium öreg tanárainak bölcs tanitása: mindnyájan tüzes trónon ülünk, mindnyájunknak tüzes korona izzik a fején, és ma Erdély magyarságának nem uj profétákra és uj vértanúkra van szüksége, hanem tanitókra és tanárokra, papokra ügyvédekre, orvosokra, dolgozókra, akik hitet öntenek a szivekbe. A Tüzes trón" tulajdonképpen prózába irt dráma, amelynek szinpada Erdély, szereplői pedig husból, vérből kovácsolt emberek. Tele van forró és lüktető cselekménnyel, meseszövése páratlanul gazdag, stilusa tömör és szenvedélyes.