Titokkal a lelkemben éltem

Megjegyzés: Fekete-fehér fotókkal, illusztrációkkal. FÜLSZÖVEG "Az izgalmas volt, arra még egy gyerek is odafigyelt. Mi a Fő utcában laktunk, a tanácsházával szemben - akkor úgy mondtuk, hogy tanácsháza -, és emlékszem, hogy ott verték le a vörös csillagot. És arra is emlékszem, amikor az oroszok vagy kivonultak, vagy visszajöttek, akkor tankok mentek ott előttünk, és el kellett sötétíteni. Mi a fürdőszobában egy gyertyával, üldögéltünk a nagymamával." "Amikor elvitték, nekem még apám odaszólt: >>Te vagy a férfi a családban, segíts anyádnak!<< Amíg oda volt, ez mindig bennem volt. Sőt, a húgommal ketten komolyan vettük a feladatot, és például a ránk bízott pénzzel úgy gazdálkodtunk, hogy folyamatosan megtakarítottunk belőle. Éreztük azt, hogy itt most a család összefogására van szükség." "A mi életünk borzasztó nehezen alakult. Egy évig anyuka nem tudta, hogy hol van apuka, aztán jött a kilakoltatás. Kijöttek és mondták, hogy mindent elvisznek. Fölvettek mindent leltárba, viszik a fakanalakat, viszik az ollót. Mindent, ami mozgatható volt, azt ők elvittek." "Senkivel nem szerettünk erről beszélni. Mint mikor valakinek kisebbségérzete van. Bennünk ez egy olyan volt, hogy mi meg vagyunk bélyegezve, mi még csak hallani se szerettük ezt a dolgot. Olyan érdekes, hogy ez tulajdonképpen mostanáig, a kárpótlási ügyig tabu volt." "Háromfélét érzékeltünk. Volt a hivatalos emberek részéről a hivatalos megnyilvánulás, aztán hivatalos emberek részéről a magán megnyilvánulás, és az embereké, akik tényleg a legnagyobb megértéssel, meg részvéttel viseltettek." "Döbbenetes, hogy mennyire kell, hogy tudd, hogy hol van. Én látni akartam, szóval én nem féltem ettől az exhumálástól. Én csak attól féltem, hogy esetleg nem fogjuk megtalálni. Nem volt szörnyű. Az egésznek az alján volt valami olyan mérhetetlen megnyugvás, hogy megvan." "Bennem nincs meg a bosszúvágy, ez a szemet szemért, fogat fogért szemlélet. Állandóan bűnösöket keresni, vagy megtorolni az elszenvedett dolgokat, ez egy körforgás lenne, és mindig csak viszályt és ellenszenvet szítana." Vissza TARTALOM Előszó 7 Bevezetés 17 A forradalom 31 "A bizonytalanság benne volt a mindennapokban" 31 "Apám egyre fontosabb ember lett" 38 "Tessék felöltözni, velünk jön!" 40 A megváltozott világ 47 "Anyu megmozgatott mindent" 48 "A mi életünk borzasztó nehezen alakult" 51 "Jó volt, hogy elbúcsúzhattunk" 55 "Ott volt apu rabruhában" 61 Kommunikáció a családban 71 "Otthon nyíltan beszéltünk" 71 "Ha valami tabu, akkor azt az emberek lassan eltemetik" 76 "Miért titkolta el?" 78 "Nem mertem kinyílni" 82 Megbélyegzetten 89 "A mi családunk más" 90 "Olyan erős volt a tiltás" 95 A társadalom és az elítéltek családja 107 "Helyt kellett állni" 109 "A világ jó meg rossz részre bomlott" 113 A kettősség szorításában 131 "Nekem ez inkább büszkeség volt" 132 "Egy kis zűr támadt" 136 Újra együtt 149 "Mikor fog visszajönni?" 149 "Apunak nehéz volt beleszokni a mindennapokba" 151 A fordulat 163 "Egész életemben arra vágytam, hogy egyszer megtaláljam" 163 "...és hihetetlen elégtétel volt" 167 "Végre megállhattam édesapám sírja előtt" 171 "A sok szenvedést nem lehet megfizetni" 176 Örökség 181 "Kemény tanulság volt" 181 "Nem féltek áldozatokat hozni" 183 "Nincs bennem bosszúvágy" 190 "Csak az emlék maradjon meg" 194 "Nekem ez nagyon fontos örökség" 198 Az interjúalanyok életrajza 205 A kötet illusztrációi 247 Rövidítések jegyzéke 255 Irodalomjegyzék 257