Thomas Kuhn és a tudomány-háborúk

Nem sokkal ezelőtt még hittük, hogy a tudomány az igazság semleges, értékfüggetlen kutatása. A Tudományos forradalmak szerkezete c. művével (1962) Thomas Kuhn lehetővé tette, hogy a tudományt társadalmi tevékenységként vizsgáljuk. A tudományt vélekedésrendszereken belüli rejtvényfejtéssé redukálta. Azt állítva, hogy a ,,normál" tudomány nem több, mint dogmatikus stabilitás, amelyet időszakosan meg-megszakítanak alkalmi forradalmak. A tudományszociológusok ennél is tovább mentek azzal az állításukkal, hogy a tudósok nemcsak hogy ,,forgalomba hozzák" érveiket, hanem sokkal inkább mitikus ,,tényekkel" korlátozzák azokat. Az utóbbi évek ,,tudományháborúja" -úgy tűnik,- hogy a tudósok ellentámadása a szociológusokkal szemben. Thomas Kuhn és a tudomány-háború azt mutatják, miként vált a tudomány az egyik fő, vitatott kulturális szimbólummá, és azt sugallják, hogy egy új ,,posztnormális" szintézisre van szükségünk, amellyel a régi vitatott kérdéskörök meghaladhatok. A tudomány nemcsak abból áll, amit a szakértők bemutatnak, hanem a tételek felállítói közötti dialógusokból is. Ez a tudomány új arca, az egyik amelyet Kuhn nagy hatású meglátása adott. Ziauddin Sardar író és a Postcolonial Studies at the City University, London vendég előadó professzora. Legújabb könyvei a Bevezetés a káoszelméletbe és a Bevezetés a matematikába. Mindkettőt az Icon /Totem publikálta. A New Statesman tudományos hasábjának írója