Téglaégetés körkemencében

E könyv téglaégető kemencéknél dolgozók részére munkájuk és az azzal összefüggő folyamatok világos megértéséhez szükséges elméleti ismereteket ad. A kemencerakónak tudnia kell, miért érvényesek pontosan meghatározott alapelvek a termék berakásánál; a kemencénél dolgozó égető semmi esetre se legyen csak szénlapátoló, hanem valódi égető, aki alaposan ismeri a szakmáját, s ezt tudásával és eredményes munkájával be is bizonyítja. Aki munkájáról gondolkodni kíván, gyakorlati munkája mélyebb megértéséhez segítségre talál a következőkben előadott, bár gyakran elméleti, mégis könnyen érthető magyarázatokban. A közölt ismeretek alapján meg tudja állapítani, hogy eddig miért nem érte el a lehetséges legnagyobb mennyiségi és minőségi teljesítményt, vagy miért dolgozott néha sikertelenül. Ezenkívül az égetési folyamat elméleti alapelveibe való bevezetésnek célja még az is, hogy a téglaégető kemencénél dolgozók megismerjenek számos olyan szakmai fogalmat - különös tekintettel a Sztálin-díjas Pavel Duvanov gyorségetési eljárására -, melyeket ma mindenkinek ismernie kell, aki a szakmában érdekelt. Sok szaktárs csak így ismeri majd fel azokat az okokat, amelyek Duvanov eljárásának sikereit megindokolják. Ezeket az ismereteket értékesítve, könnyebben és jobban fogja teljesíteni üzemének tervfeladatait. A Német Demokratikus Köztársaság ötéves terve az építőanyagok termelése terén jelentős fejlődést irányoz elő: 1955-ben, többek között, a téglatermelés az 1950-es év termelésének 239,8 %-a,a tetőcserép-termelés pedig 225,5 %-a lesz. Feladatunk tehát most a téglagyárak dolgozóit képessé tenni arra, hogy e célok elérése érdekében a legnagyobb teljesítményeket biztosítsák. Ebben kíván segítségükre lenni ez a szakkönyv a szükséges szakismeretek tárgyalásával. Ebben a könyvben a szerző a téglagyártáshoz felhasználható nyersanyagok sokfélesége, a kemenceszerkezetek és a tüzelőanyagok különbözősége miatt nem adhat általános érvényű előírásokat a különféle munkafolyamatokra. De aki ismeri munkájának elméleti és gyakorlati alapelveit, annak nem okoz nehézséget, hogy okszerű gondolkodással és tevékenységgel megtalálja az üzem sajátos viszonyainak megfelelő legjobb megoldást. Tartalom 1. Agyagtermékek hőkezelése 7 2. Égési folyamatok 9 3. Az égés három szakasza 10 4. Levegőszükséglet, tökéletes és tökéletlen égés, légfelesleg tényező 10 5. Az oxidáció két szakasza és a tökéletlenül elégett gázok okozta veszteségek 11 6 Közönséges tüzelőberendezés szilárd tüzelőanyagok részére 12 7. A tüzelőberendezések és az égetőkemencék üzemével kapcsolatos fizikai fogalmak és a mérőeszközök 15 a) Hőmérséklet (hőállapot) és hőtágulás (hő kiterjedés) 15 b) Hőmennyiség 21 c) A fajhő és az elméleti tüzelőanyag-szükséglet 21 d) Hőátadás 21 e) A levegő és a gázok nyomáskülönbségének mérése 23 8. Áramló gázok, áramlási ellenállások és örvényképződés 25 9. A füstgázok és nedvességtartalmuk 27 10. A téglaégető kemencék fejlődése 28 11. A Hoffmann-féle körkemence 29 12. A nyerstermék berakása a körkemencébe 36 13. Szórótüzeléses szénadagolás 40 14. Előmelegítés 43 a) Előmelegítés különleges tüzelőberendezésekkel 44 b) Előmelegítés füstgázárammal 45 c) Előmelegítés a hűlő zónában felmelegedett levegővel 45 15. A huzat alatti és a felverő szórólyukak, a huzat erőssége a meleg levegő térfogatnövekedése és felhajtóereje, az ellentétes áramlás hatása 48 16. Kerámiai masszák viselkedése hőkezelés közben 52 17. Az elméleti ismeretekből leszűrt gyakorlati eredmények az égetésnél 54 a) Oxidáló égetés 54 b) Redukáló égetés 54 c) Hosszú vagy rövid füstzóna? 55 d) A padozati tűz hiánya és a korai alsó hűlés 57 e) Előmelegítésből, hűlésből vagy zsugorodási feszültségből származó repedés 58 Tárgymutató 61