Távolodó arcok - Elbeszélések, emlékezések (Dedikált)

Ismertető: Sosem akartam prózaíró lenni. Novellaíró még kevésbé. Egy-egy eseménysor, amit én éltem át, vagy legközelebbi hozzátartozóim, barátaim, fölkeltette érdeklődésemet, részvétemet, hát leírtam, hogy ne felejtsem el. Ezt az anyagot igényemnek és hangulataimnak megfelelően megcsiszoltam és hozzáfűztem reflexióimat, ahogy eszembe jutottak - így lett az egész ilyen tarka-barka öszvérféle. A költő kísérleti laboratóriuma: a saját élete, a saját lelke. Tehát saját lelkének minden rezdülését olyan éberen kell hogy figyelje, ahogy Rembrandt figyelte a saját arcát önarcképei megfestésekor. Hangsúlyozom: nem azért ragaszkodtam a megtörtént valósághoz, mintha vetkőzni akarnék vagy ismerőseimet levetkőztetni. Egyszerűen csak azért tettem ezt, mert a lélek mélységeinek megkutatásához az orvosi anamnézisek minuciózus valósághűsége, tárgyszerűsége szükségeltetik, ha valóban érteni és gyógyítani akarunk. Márpedig az én egyetlen szenvedélyem: a lélek titkainak feltárása, ahogy Szent Ágoston mondja: "Deum et animam scire volo." - "Nihil aliud?" - "Nihil aliud."- További ismertető. "Belelapozás".