Tapshoz kérem a szereplőket! (Egy színházi évad emlékképei)

Ismertető: Már tizenhét éve annak, hogy egy színházi öltözőben utoljára töröltem le arcomról a festéket és ezzel -mintegy jelképesen - kilenc átjátszott (kijátszott?) színházi évadnak a nyomait. Ha jól emlékszem csak a portástól köszöntem el, de tőle sem úgy, hogy viszontlátásra. Pedig talán úgy kellett volna. Ma már tudom, hogy úgy. Mert már akkor sejtettem, hogy előbb vagy utóbb, de visszatérek. Színész-bábból kitüremkedett íróként lopódzok majd vissza a helyszínre, hogy összeszedegessem mindazt, amit könnyelmű nagyvonalúsággal hátrahagytam. Emlékek színes kacatjait, a múltba kövült arcokat, helyzeteket, jellemeket... vagy csak egy-egy szót, mozdulatot, arckifejezést... A délelőtti próbák hangulatát, a masztix szagát, a kopott bársonynyal bevont zsöllyéknek a nyöszörgését... Egyszóval, mindazt, ami színház. Pontosabban mindazt, ahogy én láttam és tapasztaltam a színházat és annak ,,holdudvarát". Ennek a ,,gyűjtőmunkának" az eredménye ez a novellafüzér. És itt a műfaji meghatározás nagyon lényeges, mert még a látszatát is el akarom kerülni annak, hogy valaki regényként olvassa. Nem az, nem annak szántam, nem annak írtam. Emlékfonálra felhúzott színes élmény-galacsinok összessége, semmi több. Annak ellenére, hogy bizonyos figurákkal, elsősorban egy Tóföldi nevezetűvel minduntalan találkozni fog az olvasó. És talán az olvasmány végére ismerősnek is tetszenek majd ezek a figurák, de csak annyira, mint egy csoportképen az X-szel megjelölt alakok...