Tabula smaragdina - Mágia szutra

Nem gyanútlanság, hanem rosszhiszeműség lenne, ha valaki a Tabula Smaragdinát a XX. század közepén oly értelemben kísérelné meg magyarázni, ahogy azt bizonytalan néhány ezer évvel ezelőtt szerzője értette és leírta. A Tabula Smaragdina az őskori hagyomány nagy és jellegzetes műve. Keletkezése óta a hagyomány korszaka lezárult, az emberiség a történet korszakába lépett, és minden jel arra vall, hogy a történeti korszak is vége felé tart. Ami e hermetikus alapmű korhű és filológiailag hiteles magyarázatát lehetetlenné teszi, nem az, hogy attól bennünket néhány ezer év, hanem hogy két világkorszak választ el. Persze ez nemcsak a Tabula Smaragdinára érvényes. Vonatkozik az archaikus kor minden hasonló művére, a kínai, a hindu, az egyiptomi, a héber, a görög hagyomány minden fennmaradt sorára, sőt festett és faragott és épített művére. A filológia és a kommentár nem lehet tisztességes, ha az ember nem azzal kezdi, hogy e korszakok között levő fundamentális különbséget tudomásul kell venni.