Szülőföldem, Budapest (tények és tanúk)

Előszó Részlet a műből: "Régen foglalkoztat az a terv, hogy megírom a magam módján, tehát főként szépirodalmi eszközökkel, Budapest kultúrpolitikai tevékenységének első öt esztendejét, az 1945 és 1950 közötti korszakát, amelyben magam is részt vettem, amint az a Fővárosi Közlöny 1945. szeptember 20-i számából is kiderült: "A polgármester ... Goda Gábor budapesti lakost, mint tiszteletdíjas főjegyzőt... 1945. évi szeptember 1-jei hatállyal alkalmazta, és a polgármesteri titkárság keretében a kultúrpolitikai ügyek intézésével megbízta. Izgalmas és tevékeny évek voltak ezek, és feltétlenül megérdemelnének egy alapos és pontos memoárt, amely érthetővé tenné a legapróbb részletekig egy ízekre szétrombolt város lényegében villámgyors újjáépítésének és az élet megindításában történelmi korszakát. Én azonban sohasem akartam memoárokat írni, és mindig vigyáztam arra, hogy szabályos történelmi munkák írását ne vállaljam. Elvégre is mindaz, aminek bizonyára csak töredékét mondom el a felszabadulás utáni "székesfőváros" kulturális tevékenységéről, nem feledteti velem, hogy e munkám óta több mint negyven esztendő telt el. Negyven év pedig nagy idő, és azt tapasztalom mások emlékezéseiből, hogy az ember a legjobb szándék mellett is alá van vetve az idő torzító hatásának. Az idő pedig nemcsak az emlékezetet torzítja, hanem óhatatlanul kiemeli az eseményeket az adott korból, és mindenkor a jelen lencséjén pislogtat vissza az eltorzított múlt felé. Elvégre hetvennyolcadik életévemben bolondság volna azt állítani, hogy mindenre pontosan emlékszem, de az a reményem is megvan, hogy a távolság sok tekintetben a lényeget jobban kiemelve készteti az embert bizonyos összefoglaló emlékezői magatartásra."