Szőcs Boldizsár meséi

Előszó A Hagyományok Háza olyan új kiadványsorozattal jelentkezik, melyben a Kárpát-medence különböző tájain élő, így a magyar nyelv különféle nyelvjárásaiban beszélő mesemondók meséit nyomtatott és hangzó formában is közzéteszi. A ,,Népmesetár" kiadványai az eredeti népmesék hiányát szeretnék pótolni, ez a hiány ugyanis a manapság kapható mesekönyveket, mesekazettákat nézve nyilvánvaló: az előadóművészek által közvetített műmese és különféle színvonalú dolgozásai adják a hozzáférhető kazetták és CD-k legnagyobb hányadát. A régi bakelitkorongok (ilyen pl. Az aranyszőrű bárányka című, bukovinai székely mesékkel) ma már az antikváriumokból is eltűnnek. Újabban Kóka Rozália és Berecz Bidrás, a kétféle mesemondói-előadói stílust kialakító, iskolateremtő egyéniség kazettái, illetve CD-lemezei jelenthetnek iránymutatást a mesemondással ismerkedők számára, de ők, ha különböző módon is, a magyar népmesének egyfajta Bűvészi átdolgozását adják. Ez azt jelenti, hogy közvetlen úton a ,,laikus" érdeklődőhöz az itt-ott még ma is élő hagyományként tettenérhető népmese előadásmódja, annak jellemző szerkesztési és nyelvi eszközei nem tudnak eljutni. A tudományos vagy ismeretterjesztő kiadványok, amelyekben a folklorisztikai gyűjtések eredményei napvilágot látnak, egy-egy terület vagy egy-egy mesemondó repertoárját közük, sajnos, általában hangzó illusztrációs anyag nélkül, emellett a stilizáló-szerkesztő szándék néha még fezekben is érvényesül, és megváltoztatja a szövegeket.