Szeplőtelen fogantatás

Európában példa nélküli, hogy egy egyetemista csapat tíz év alatt hatalomra jut. Persze, hogy néhány harmincas éveiben járó ifjú választást nyerjen, ahhoz elsősorban egy rendszerváltás is szükségeltetett. Az 1998-ban győztes Fiatal Demokraták Szövetsége, a Fidesz alapját egy maroknyi radikális egyetemista még a puha diktatúra idején rakta le. Választási győzelmük után egy japán antropológus azzal érkezett Budapestre, hogy látni akarja a Ménesi út 12. épületét. 1988. március 30-án ugyanis itt, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogász Társadalomtudományi Szakkollégiumában - a későbbi Bibóban - alakult meg a Fidesz. Előtörténetükről, a rendszerváltás egyetemi ifjúsági előtörténetéről szólva a szerző 1969-ig, a Rajk Szakkollégium alakulásáig nyúl vissza. Terítékre kerül az 1981-es Befőt, az Illés koncert és a Neoprimitív együttes is. Ekkor már létezett a jogászok Kéri-féle szakkollégiuma, 1983-ben pedig megalakult a leendő Bibó. Igazgató: Stumpf István, tagjai között volt: Orbán Viktor, Kövér László, Fodor Gábor, Szájer József, Deutch Tamás, Simicska Lajos - egy fél kormány. De "gyermekkoruk" még nem a hatalomról szólt, noha életükbe az 1981-es lengyel válsággal betört a politika. Az él-úttörő, később KISZ-tikár Orbán Viktorra figyelt fel először a titkosszolgálat: be akarták szervezni. Nem besúgó, hanem megfigyelt lett belőle hamarosan. Az ő és társai történetét az 1989-es Nagy Imre újratemetésig - Orbán Viktor színre dobbantásáig - kíséri végig a kötet százötven kor- és sorstársuk, ellenfelük, mesterük visszaemlékezéseivel. Nemcsak a róluk szóló besúgói jelentéseket ismerhetjük meg, hanem az egész politikai bizottság, közöttük Kádár János (de az akkor KISZ-vezető Gyurcsány Ferenc) véleményét is erről az "ellenzéki, ellenséges" gárdáról. Az "új márciusi ifjak" históriája, a rendszerváltás ifjúsági előtörténete ez a kivételesen érdekes könyv, aminek csak a harmada jelent meg a szerző hét éven át tartó sorozatában, a Népszabadságban.