Szépek szépe - A Szovjetunió népeinek meséi

Csodálatos történeteik hol a cári palotákban, hol a Kaukázus hegyóriásai között, hol a perzselő nap honában, hol meg a végtelen tajgában vagí Észak tundráiban játszódnak. Régesrégen keletkeztek ezek a mesék. Mesélőik egészen egyszerű emberek voltak: csordáikat őrző - legeltető pásztorok, az erdők munkásai, favágók, hosszú téli estéken hálójukat javítgató halászok, gyerekseregtől körülvett nagyanyók, kiszolgált katonák, tengerészek, vadászok... És szállt a mese szájról szájra, egyik embertől a másikhoz, az idősebb nemzedéktől a fiatalabbhoz. Azért is ilyen szépek és bölcsek ezek a történetek, mert sok ember gondolkodásmódját, bölcsességét tükrözik. Figyeld meg, kis olvasó, hogy mindegyik mese az ember boldogulásáról szól. Azért küldi harcba hősét, hogy legyőzze a gonoszt, a jogtiprást és az erőszakot, mindegy, ki személyesíti meg azt, a rettegett sárkány avagy a kegyetlen kán. Az embereknek ártó gonosz könyörtelenül megbűnhődik, hogy a mese végén a jó és a szép győzedelmeskedjék. Az egyszerű ember bölcsessége és leleményessége diadalmaskodik ott, ahol az elviselhetetlenül ránehezedő hatalommal veszi fel a harcot. Túljárni a gazdagok eszén, megtréfálni és kijátszani őket - ez az elesettek, a gyengék fegyvere a hatalmasok elleni harcban. Sok mese a férfival még nem egyenrangú nő eszességét mutatja meg. A nő leleményesebb férjénél, és a háttérből irányítja annak a célhoz vezető lépteit. Látod, a mesék bölcsessége messze megelőzi azt a kort, amelyben keletkeztek!