Széll Kálmán és a Moszkva tér

Buda egy és oszthatatlan. A hegyek karéjának díszletei közé egy-egy ősi útvonal fúródik, hol nekivágva a hegyeknek és átfurakodva közöttük, hol a Duna mentén, lapályosan. Ha megállunk a Várban a Tóth Árpád sétányon, a hatalmas zászló alatt az Esztergomi bástyán, és elnézünk észak-nyugat felé, alattunk van az összefutó utakat és e kötet témáját egybefogó terület, a három oldalával három kerületet képviselő Széll Kálmán, alias Moszkva tér. Nehéz lenne úgy írni bármelyik városrész emlékeiről, hagyományairól és életükkel nyomot hagyó jeles embereiről, hogy megmaradunk a szigorúan vett területi határoknál. Ennek a kötetnek a jól ismert Rózsadomb, a Városmajor, a József-hegy, illetve a ma már kevéssé azonosított Országút, Vérhalom, Törökvész, Rézmál épületei, lakosai és érdekes helyszínei a témája, de úgy, hogy például egy műgyűjtemény szétszóródott darabjai révén még az Egyesült Államok is felrémlik, vagy a Lepke utcai ház történetéhez kapcsolódva az is, ahogyan a Kádár-korszakban meggátolták Karády Katalin hazatérését. Buda itt szereplő helyszínei részben gazdag nagypolgárokhoz kapcsolódnak, akik a zsúfolt Pestről kiköltözve (legalább nyárra) még az előző századfordulón igényes villákat építtettek, mások pedig már olyan tehetőssé vált vállalkozók voltak, akik bérház építtetésével növelték vagyonukat - mindaddig, míg vagy a háború, vagy a Rákosi-korszak államosításai megsemmisítették minden igyekezetüket. Ám körülöttük fel-feltűnnek a művészek, mint József Attila, akinek a Káplár utcában volt egyetlen saját lakása, Szabó Dezső, és persze az egy-egy korban fogalommá vált éttermek-fogadók, mint a pesthidegkúti Wippner vendéglő vagy a Szép Juhászné. Aki szeret kötetlenül sétálni, önmaga felfedezéseire ismerhet ebben a kötetben. (Buzinkay Géza)