Székesfehérvár útjai és hídjai

A Bakony és Vértes hegységeinek valamint a Mezőföld lefolyástalan síkságának találkozásánál a természet szélesen elterülő mocsárvilágot alakított ki. Székesfehérvárt e mocsárvilágból kiemelkedő földnyelveken építették ki, a történelmi Magyarország szívében. A mocsarakat főként a Bakony hegységből, Veszprém felől folyó akkori Sár (ma Nádor és Sárvíz-malomcsatorna) és a Vértes hegységből, a Móri árok felől érkező akkori Celény- (ma Gaja-)patak táplálták. A szigetvilág védelmében őseink egy olyan királyi székvárost építettek ki, mely úthálózata (és hidjai) révén az európai vérkeringésbe is bekapcsolódott. Az Árpád-korban a város az európai (világ)kereskedelem egyik állomása, ahol a korabeli Európa egyik leghatalmasabb épületét építették fel, a királyi bazilikát. Az itt dúló háborúk és a rohamosan növekvő város igényei a régi műszaki emlékeket nagyrészt elpusztították. A vízfolyások rendezése, a mocsarak lecsapolása, a régi építmények, várfalak, kapuk lebontása, a forgalom igényeit szolgáló széles utak építése - helyenként a régi árkok, csatornák beboltozása felett - a város képét egészen megváltoztatták. így még a várost jól ismerő műszakiak előtt sem közismert Székesfehérvár egykori szigetvilága, a város korai európai (világ)kereskedelemben betöltött úthálózati szerepe, a vár kapuinak, 100 m-nél hosszabb fahídjainak léte, helye és a vízszabályozások utáni, jelenleg már beboltozott, láthatatlan csatornák vonalai, melyek felett a múlt században még több tucat híd ívelt át. E rövid, nem teljes körű összeállítás Székesfehérvár és környékén lezajlott folyamatos változást próbálja bemutatni az ókortól kezdve a XX. századig az úthálózat és az ahhoz tartozó hidakon keresztül, a vízviszonyok figyelembevételével.