Székelykeve (Skorenovac) - A falu története

Székelykevei helyi közösség-Lo Press Kovin kiadása Egyfalú lakossága és önkormányzata úgy döntött, végleg elűzi a homályt, amely múltja egyes szakaszait belengi, lefosztja az erre a múltra rakódott valótlanságokat, szándékos vagy tudatlanságból eredő történelemhamisításokat, és igazi arcát, igazi történetét tárja a sorsa iránt jóindulattal viselkedő érdeklődők elé. Nemzedékek szándéka volt jelképes oszlopokat állítani írásban, szóban kijelölt sorsunk örvényére, hogy jelenünkben, múltunkban is eligazodhassunk. Megvolt a szándék, de sokáig, több mint egy évszázadig hiányzott az a szervező erő, amely e szándékot tetté érlelte volna. Ez a nép ritkán volt a sors kegyeltje, csak ritkán találta magát az élet napos oldalán. Osztályrésze inkább, és leginkább az árnyék volt, a nincstelenség, kilátástalanság és nyomor árnyéka. Hosszú volt az az út és tövises, amely ezt a jobb sorsra érdemes népet elvezette a napos oldalra, hogy végül az egyenlők egyikeként méltó, és eredményes versenytársa lehessen az előtte ezen a tájon megtelepedett, a sors által kegyelt és pártfogolt szomszédainak. Az itteni életformához való felzárkózás, a szerzett javak terén való mihamarabbi kiegyenlítődés folyamata az eleve hátrányos helyzetből indulók nemzedékeinek véres verejtékét igényelte az Erdély, Bukovina, Gyurgyevo, Székelykeve kálvárián és utána is. Ez a nép, a bukovinai székelység így az egyik újrakezdésből a másikba sodródott, amíg a nála szerencsésebbek, pártfogoltabbak sikeresen letelepedtek, életteret, hazát teremtettek maguknak. Testvéreink a Kánaánt keresték, ahol megtelepedve végre szögre akaszthatják a vándorbotot, amit a sors kegye vagy kegyetlensége adott kezükbe