Száz híres film

"Idő és tér börtönében élünk. A film ablak a világra. Benézhetünk mások gondolataiba - nemcsak azonosulni tudunk a szereplőkkel, bár ez is nagyon fontos, hanem egy másik ember szemén keresztül láthatjuk a világot. François Truffaut mondta, hogy egy rendezőnek mindig roppant tanulságos, ha a moziban a vászonhoz sétál, és a félhomályban a közönségre néz. Ha jó a film, átszellemült arcokat fog látni: a nézők, ha csak egy kis időre is, valahol máshol, más helyen érzik magukat, és önnön életük helyett egy másik sorsra koncentrálnak. Minden művészeti ág közül a film tud leginkább empátiát ébreszteni, s a jó alkotások arra is képesek, hogy jobb emberré tegyenek minket. Persze ezt nem minden film mondhatja el magáról. Jó, jó, péntekenként, az éjszakai különvetítéseken akad néhány egészen tűrhető alkotás, mi, kritikusok értékeljük is a kétórás szórakoztatást. Az ember megveszi a jegyet, és azzal a reménnyel ül be a moziba, hogy egy kicsit kikapcsolódhat - ezt meg is kapja, de ennél többre csak nagyon ritkán van példa. Különösen manapság, amikor a piac diktál, és a hollywoodi álomgépezet rátelepedett a filmgyártásra. Futószalagon termelik az olcsó és ízléstelen műveket. "Ha egy filmben három gondolatnál több van, akkor megsértettük a szabályt, és a kutya se fogja megnézni" - mondta Sean Penn a 2001-es Edinburgh-i Fesztiválon. Nos, a kötetben szereplő filmekben még háromnál is több gondolat van. Nem akarom felcímkézni őket, nem jelentem ki, hogy minden idők "100 legjobb filmjéről" van szó - szerintem igen szánalmas és ostoba dolog listákkal igazolni egy-egy alkotás érdemeit. Azt azonban tiszta szívvel állíthatom, hogy aki a mozgókép történetének meghatározó jelentőségű filmjei közt szeretne kalandozni, innen kezdje az utazást."