Sírok, csontok, emberek (Embertan a régészetben)

1969-ben ezzel a címmel jelent meg Kiszely István antropológus első monografikus munkája; két generáció antropológusai, biológusai, régészei és néprajzosai nevelkedtek fel e köteten és ismerték meg az embertan tudományát. A könyv "nehéz időkben" több kiadást ért meg és a szerző kétszer is írói nívódíjat kapott érte. Kiszely István ezután bejárta a nagyvilágot, így meg tudta írni A Föld népeinek e sorozatban megjelent öt kötetét Sok kötetben összegezte a magyarság őstörténetét. A magyar embertan címen megjelentette a magyar antropológia eddigi eredményeit és 35 éven át sok egyetemen tanított - és ma is tanítja - a "szakmát". Egy életre szóló feladatát teljesítette és "utolsónak" szánt könyvének ugyanazt a címet adta, amit az elsőnek, csak egy alcímmel egészítette ki: "és egy ember". Ez az ember pedig ő maga, aki e kötetben elárulja az antropológia műhelytitkait: mit, honnan és miért tudott. Mindezt azért, hogy egy Magyarországon megszűnőben lévő szakmát átmentsen az utókornak. Leírja mindazt, ami szép és felemelő egy antropológus életében; a rosszról, a gáncsoskodásról és az "ügyeletes okosok" primitív viselkedéseiről nem emlékezik meg. A kötet a történeti embertan kézikönyve.