Silapaddiháram és Maduraikándzsi

Magyar olvasó huszonöt esztendeje találkozhatott utoljára a tamil irodalommal. Most ismét kezébe vehet két darabot a dél-indiai dravida kultúra gyöngyszemei közül. A második századból való Silappadiháramot, Kannahi történetét értő kezekkel szőtte mai nyelvezetű mesévé Laksmi Holmström indiai-svéd irodalomtörténész, aki angol nyelven adta közre. Néhány emberöltővel korábbról származik a Maduraikándzsi, avagy a Bölcs tanács Maduraiban. A verses elbeszélés soronkénti prózai műfordítását tamil eredetiből Major István dravidológus készítette el. Madurai városa kapcsolja össze a két művet azzal, hogy Kannahi tragédiája ebben az ősi és szent városban teljesedik ki. A Bölcs tanács Madaraiban ennek a ma is kultikus jelentőségű nagyvárosnak az életét mutatja be, miközben bepillantást enged a törzsi társadalom hagyományainak továbbélésébe, abba, ahogy a hindu vallási tradíció megszilárdult és lassanként az észak-indiai szanszkrit kultúra hatása alá került. A verses elbeszélés ízelítőt ad abból a bővérű, gazdagon díszített, sokrétű nyelvi stí1sból is, amely híven tükrözi a trópusi vidék színeit, hangulatait, a korabeli ott él ő emberek értékrendjét és életvitelét, felvázolja gazdasági tevékenységüket. A szép kereskedőlányból istennővé lett Kannahi történetét feldolgozó Laksmi Holmström és a Berki dalt, valamint a Maduraikándzsit fordító Major István is tanulmányt és szójegyzéket fűzött a művekhez, hogy segítse az ókori dél-indiai történelemben és kultúrában kevéssé jártas, de érdeklődő olvasót a pontosabb megértésben. A varázsos eposzok dél-indiai hangulatát Kádár Katalin ihletett illusztrációi teszik teljessé.