Signum Laudis- Egy katona emlékiratai

1942 karácsonyán kapja meg Görgényi Dániel "magyar királyi" százados a kormányzó kitüntetését, a signum laudist. A Don-kanyarban, Voronyezs alatt állt ekkor a 2. magyar hadsereg, és szinte mindenki tudta: rövidesen napok, esetleg hetek múlva megkezdődik a szovjet csapatok támadása. És azt is tudták, hogy a kevés és gyenge fegyverzettel "ellátott" magyar hadsereg képtelen lesz ellenállni a támadásnak. Görgényi Dániel százados ott, a Don mellett értette meg, hogy a német "fegyverbarátok" háborúja ellentétes a magyar nemzet, a magyar nép igazi érdekeivel. A fogságban döbbent rá: az egyetlen, amit becsületes emberként tehet, ha szembefordul a fasizmussal és fegyverrel harcol ellene. De amíg idáig eljutott az az erdélyi fiatalember, aki tüzér önkéntesként harcolt Piavénál, és zsoldos katona, majd tiszt lett Horthy fasiszta hadseregében, hosszú utat kellett megtennie. Erről szól Görgényi Dánielnek, a magyar néphadsereg nyugalmazott vezérőrnagyának emlékirata.