Serdülőkorú fiatalok egészsége és életmódja

Az érdeklődő olvasó egy olyan kiadványt tart a kezében, amely egy több mint két évtizede tartó, széleskörű nemzetközi kollaborációban folyó kutatás hatodik, országosan reprezentatív adatfelvételének eredményeit tartalmazza. Az ,,Iskoláskorú Gyermekek Egészségmagatartása" (közismertebb nevén HBSC, Health Behaviour in School-aged Children) kutatás egyik célkitűzése annak megismerése, hogy milyen és az eltelt idő során hogyan változott a serdülőkorú tanulók közérzete, önminősített egészségi állapota és életmódja. Az életmódbeli szokások trendjének ismerete lehetővé teszi a fiatalok számára tervezett és végrehajtott egészségfejlesztési stratégia és programok hatékonyságának elfogulatlan értékelését. A kutatás széleskörű nemzetközi tudományos összefogással kifejlesztett módszertana és kérdőíve azok számára is hasznos, akik egy adott területen vagy közösségben folyó egészségfejlesztési tevékenység eredményeit, hatásfokát kívánják az ország átlagával összehasonlítani. A kutatás másik fontos célkitűzése az egészséget és életmódot befolyásoló tényezők mind szélesebb körű feltárása, a fiatalok szocializációjában kulcsszerepet játszó színterek, a család, az iskola és a kortárs kapcsolatok szerepének megfogalmazása. Az összefüggés-elemzések mindazon szakemberek számára nyújthatnak hasznos információkat, akik - pedagógusok, orvosok, védőnők, gyermekvédelemben dolgozók - folyamatos kapcsolatban vannak a családokkal, gyermekközösségekkel, és azok nevelési gyakorlatát, hatásrendszerét befolyásolni képesek. A kutatás egységes módszerekkel, egyre bővülő nemzetközi térben folyik. Ez nagy nyereség számunkra, mert így azt is láthatjuk, hol van a helyünk a világban. Fontos ez azért is, mert tanácsot kérhetünk és kapunk a pozitív trendeket felmutatni képes országoktól, prevenciós, egészségfejlesztési gyakorlatukról. A legtöbb ország kutatócsoportjának tevékenysége ugyanis túlmutat az elméleti tevékenységen, szoros kapcsolatban van az iskolákkal, és prevenciós programokat is terveznek, irányítanak, illetve végeznek. Végül de nem utolsó sorban, mint pozitív jelenséget kell megemlíteni, hogy ez a kutatási tevékenység és eredményei két hazai intézmény, az Országos Gyermekegészségügyi Intézet és a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet kutatóinak harmonikus, baráti együttműködését tükrözi.