Savaria földjén

Előszó Az utazó aligha találhat hazánkban kedvesebb, változatosabb vidéket Vas megyénél. Pedig nincs Balatonja. Akkora folyója sem, mint a Duna. Nem tudja látogatóit elárasztani szokatlan szépségekkel, nincsenek meredek bércei, tátongó nyiladékai, tajtékzó hegyi patakjai. A 883 méter magas Írottkő mellett is bizony igazi hegynek számít a 404 méteres Ezüsthegy, de még a Berzsenyi megénekelte, 292 méteres Sághegy is. Mégis. szinte mindenik útkanyar új panorámát kínál a látogatónak. Ez a jellegzetes északpannon vidék; mint valamely zseniális rendező, kifogyhatatlan ötletességgel, vég nélküli variációkban csoportosítja dombjait, völgyeit, ligetes mezőit, a hegyek alján téresen szétnyíló síkságait, rakoncátlanul kanyargó folyóit, termő szőlőhegyeit, szép erdeit: és valamennyi változatot kedvessé, érdekessé teszik azok a jelek, amelyek arról vallanak, hogy az ember itt igen régóta együtt él a tájjal, termékeny kölcsönösségben, nemcsak megélve rajta, hanem szorgosan enyhítve mindenféle ridegséget, amelyet természeti csapások, elemi erők vagy pusztító emberkezek okoztak.