Rézkígyó - Te és a világ (Wass Albert életmű-sorozat)

Részlet a könyvből: Így kezdődött Az őz bement a sátorfa alá, ahol az ember lakott. - A fű nagyon jó ízű - mondta, amikor megállt előtte. - Örvendek, igazán - felelte az ember és mosolygott, mivel igazán örvendett annak, hogy az őz jóízűnek találta a füvet, és így a Világ Törvényével meg volt elégedve. Tiszta kék szemei voltak az embernek, és ha mosolygott, mintha az égbolt egy darabja csillogott volna a szemében. - A víz is jó, ami a patakban folyik - folytatta az őz. - Tehát rendben van minden? - Rendben van. Halk szellő borzolta a sátorfa árnyékát, és valahol odébb az Éden fái közt füttyeit próbálgatta a rigó. Az ember fölnézett a fára, ahol a lombok zöldjében kis fényes napfoltocskák remegtek, és meglátta az egyik faágon a macskát. - Te mit szólasz? - kérdezte. - Kaptam egy cseresznyét a rigótól - felelte a macska -, jóízű volt. És most heverek itt, és ez is nagyon jó. - A rigó nekem is adott cseresznyét, nem csak neked - szólalt meg vékony, durcás hangon az egér, aki ekkor bújt elő éppen a fa gyökerei mögül -, ne gondold, hogy csak neked jó. Másnak is jó. - De én almát is ettem - szólt a macska kissé ingerülten a fáról. - A cseresznye jobb - jelentette ki makacsul az egér, de a szemében megcsillant az irigység. - Ettél már almát?