Rendszerváltások és diktatúrák

A második világháborút követően a kelet-közép-európai régióban található országok sajátos történelmi pályát jártak végig 1988-1989-ig, a rendszerváltás megindulásáig. Kelet-Közép-Európa szovjet érdekszférába került, s ez - természetesen országonként és periódusonként különböző formában és mértékben - meghatározta az itt zajló társadalmi folyamatokat. A régió korábban eltérő történelmi-gazdasági-kulturális fejlődésű országai többé-kevésbé homogenizálódtak, besorolódtak a Nyugattól a vasfüggönnyel elválasztott szovjet tömbbe. Bár Sztálin halála után a nyomás némileg enyhült, a külső szemlélő számára ezek az országok egyformák maradtak: még "a legvidámabb barakk" is barakk volt. A kötet hozzávetőlegesen a második világháború végétől 1985-ig, a Szovjetunióban meginduló változások kezdetéig vizsgálja a térséget. Később megjelenő folytatása a nyolcvanas évek közepétől, tehát a rendszerváltás megértéséhez szükséges történelmi előzményektől tárgyalja a folyamatokat napjainkig. Hét ország (Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK és Románia) politikai-hatalmi viszonyainak, tulajdoni struktúrájának, közgazdasági irányvonalának, szociális helyzetének, etnikai-nemzetiségi összefüggéseinek és alapvető külpolitikai irányvonalának bemutatására, elemzésére vállalkozik tömör formában a kötet első része, történeti, politológiai, szociológiai és komparatisztikai módszerek segítségével. A tagoltabb, érthetőbb elemzés érdekében a kötetben elkülönülnek az egyes történelmi időszakok. Ugyanakkor a korszakhatárok nem merevek, ugyanis számos folyamat átnyúlik egyik periódusból a másikba.