Régi magyar kapitányok és generálisok

Takáts Sándor (1860-1932) a XVI-XVII. század magyar történelmének talán legjelesebb kutatója volt. Elsősorban a magyar-török háborúkkal foglalkozott. De történész kortársait megelőzve kutatta nemcsak a királyok történetét, de a mindenkori kisemberek hétköznapjait is. Azok örömeivel, bánataival, hőstetteivel, a kor kertészetével, esküvőivel, temetéseivel, borkultúrájával is foglalkozott. Ezért is írásai többsége hiteles történelmi miniatűr a "legmagyarabb század" neves és névtelen hőseiről. Takáts Sándor írásai egyszerre tudományos szövegek irodalmi szinten. Mikszáth vagy Krúdy sokat merítettek regényeikben az ő kutatásaiból, témáiból. De az elmúlt évtizedekben inkább csak válogatások jelentek meg tőle. Maga a teljes életmű pedig mára szinte elérhetetlenné vált az érdeklődők számára. Mostani kötetünk az akkori kor legfontosabb eseményének, a végvári harcoknak mára már elfeledett, de egykor önfeláldozó, híres és becsült katonáiról szól. Könyvünk az első kiadás óta, több mint hetven év után, először jelent meg újra. Tartalom: I. A végek dicsérete II. Czeczey Lénárd: kapitány III. A nagy Thúry György IV. Bathróczi Zolthay István V. Balázsdeák István VI. Palonai Magyar Bálint VII. Ráthoti Gyulaffy László VIII. Berendhidai Huszár Péter IX. Prépostvári Bálint: főkapitány X. Dobó Ferenc: generális XI. Erdődi Pálffy Tamás XII. Gróf Zrínyi Ádám XIII. Csonkabég, a török huszárezredes XIV. Kiss Balázs: huszárezredes XV. Vékony János: kapitány XVI. Báró Splényi László XVII. Gróf Kollonits Ádám: generális XVIII. Ebergényi László: tábornagy XIX. Utószó