Politikai kultúra és állam Magyarországon és Cseh-Szlovákiában

Az európaiak ma - érzelmeikkel és értelmükkel egyaránt - együtt élnek mindazokkal a nehézségekkel és kihívásokkal, amelyekkel Közép- és Kelet-Európa országai a gazdasági és társadalmi átalakulás történelmi pillanatában szembe találták magukat, és szeretnének részesei lenni a kommunista modelltől megszabaduló országok szellemi és anyagi újjászületésének. Természetesen a szükséges és lehetséges hozzájárulás politikai és kulturális felelősséggel jár. A Giovanni Agnelli Alapítvány esetében egy olyan magánalapítványról van szó, amely döntően kulturális célú kutatásokkal és kezdeményezésekkel foglalkozik, s amely feladatának vallja, hogy elősegítse az eszmék közötti konfrontációt és vitát. Az a konferencia, amelyet ,,A totalitárius rendszer vége - politikai kultúra és államhatalom Magyarországon és Csehszlovákiában" címmel 1990 májusában Torinóban tartottak, és amelynek anyaga a jelen kötetben immár magyarul is olvasható, azt hiszem a legjobb módja volt annak, hogy felélesszük a Giovanni Agnelli Alapítvány Kelet-Európára irányuló tevékenységét. Több értelemben is. Kettőre szeretném felhívni a figyelmet. Első helyen a jogállam konstrukciójának és a politikai kultúrának a megteremtése áll azon nagy lélegzetű kötelezettségek sorában, amelyet nemcsak Magyarország és Csehszlovákia, de egész Közép-Európa vállat. Nemcsak arról van szó, hogy a jogi és intézményi előfeltételeket kell megteremteni egy szabad és demokratikus állam felépítéséhez, hanem sürgősen meg kell adni a civil társadalom politikai legitimitását egy kidolgozottabb autonómia formájában. E célok elérésének szükséges feltétele az a nagy erkölcsi felbuzdulás, mely ma átjárja ezeket az országokat, s önmagában is politikai kultúrát teremt. A számos tudós és értelmiségi e fontos témákról folytatott vitája - az Agnelli Alapítvány nagy megelégedésére - elősegítette ezt a folyamatot. De a megelégedettségének az is oka, hogy sikerült párbeszédet kezdeményezni a magyar és a csehszlovák kulturális és politikai élet főszereplői között, ami a múlt rendszerben nem volt könnyű. Sőt, ez volt az első sikeres alkalom nagyszámú magyar és csehszlovák értelmiségi számára, hogy egy konferencia keretében vitathatta meg ezeket a kérdéseket. Számunkra, szervezők számára, akik nem is voltunk azoknak a nehézségeknek a tudatában.