Pokolhegy

Pokolhegy Ráckeve egyik külvárosa, főleg szegények, cigányok és nem cigányok lakják. Ahogy a szerző írja: Számomra tenger-gazdagságú csepp. Ez a könyv nem helytörténet, nem is szociográfia, sokkal inkább riport, amelynek nem az itt élő cigányság a főszereplője, hanem Pokolhegy. Hogyan éltek és élnek együtt szegények, gazdagok, cigányok, nem cigányok, mit gondolnak egymásról a szomszédok, hogyan vélekednek tanárok a diákokról, diákok az iskoláról, polgárok a hivatalról, a hivatal hogyan róluk. A cigány-magyar együttélést, amely Magyarország egyik legfontosabb jövőbeli problémája, nem a GDP fogja meghatározni, nem is kormánydöntések, hanem a felek közti viszonyok minősége: első lépés az egymásra utaltság megértése, a második pedig a másik fél problémáinak megértése. Mert ma még nem látjuk a fától az erdőt. A fa ez esetben a mi problémánk, az erdő a másoké. Szále László kérdez, egymás mellé állít cigány és magyar sorsokat, ítéljen az olvasó. S ha nem tud ítélkezni, nem baj. Gondolkodjon. Izgalmas, olykor szívszorítóan szép és igaz olvasmány, nem is elsősorban a tények miatt, hanem a szerző, és a könyvében sorsukat felsorakoztató emberek, férfiak, nők, gyermekek egymásra utaltsága, és ennek megélése miatt.