Papabank

"Volt egy barátom az egyetemen, aki az ifjúkori maximalizmus egy tipikus fellobbanásában úgy döntött, hogy nem hord többé karórát. Belefáradt abba, hogy az idő rabja legyen, megszabadította hát magát a zsarnoki és elnyomó civilizáció kronológiai börtönéből." A dolog csattanója természetesen az, hogy óra nélkül arra kényszerült, hogy szüntelenül az időre gondoljon. Hamarosan minden napjának egy jelentős részét azzal töltötte, hogy másoktól tudakolta a pontos időt - ami szükségszerű volt, lévén hogy többek között professzorai és a helyi mozik gépészei változatlanul figyelmet szenteltek az órának. Megszabadult ugyan karórájától, ám ez nem szabadította fel, csupán idült időfüggővé tette. A gyerekeknek ugyanazon okból kifolyólag kell a pénzről tanulniuk, amiért barátom hamarosan visszatért az óraviseléshez: hogy ne kelljen túlságosan sok célirányos szellemi energiát szentelniük egy olyan tevékenységnek, mely gyakorta jobban működik a reflexek szintjén. Az ember részben azért tanul a pénzről, hogy ne kelljen folyton rajta rágódnia, és senki nem tölt több időt azzal, hogy pénzügyeken tépelődik, mint az, aki tart tőle, aki nem érti meg, vagy aki szándékosan megpróbálja semmibe venni.