Az állatvilágból kiemelkedő ember sok új és különös tulajdonsága között egyike a legkülönösebbeknek : a ruházkodási hajlam, amelynek két alkotó eleme az időjárás kellemetlenségei ellen való védekezés és a test felcicomázása.
Egész természetesnek látszik, hogy mennél jobban távolodunk az egyenlítőtől a sarkok felé, annál inkább melegebb lesz a ruházkodás, amely szinte fokozatosan tér át a növényi anyagokból készült >>ruhá<<-ról az állati prémekhez. De ha mélyebben nézünk a dologba s az állatok természetadta, le nem vethető pikkely-, bőr-, tollazat-, szőrme-ruházatára gondolunk, azt kell hinnünk, igaz az az élettani elmélet, hogy a történelemelőtti idők sekély meleg tengervizéből mászott elő az ember majomnál is ősibb őse olyan természeti adottságokba, amelyekhez sohasem tudott testileg teljesen hozzásimulni s mind a mai napig be az idők végezetéig kénytelen az elmaradt hasonulást ruhával pótolni. Kétségtelen, hogy van valami talán örök ellenmondás az élet és az időjárás között: az ember többé-kevésbé minden éghajlat alatt szenved az időjárástól, túlságos melegétől vagy hidegétől, a magaslati- vagy lapály-klímától, nedvességtől vagy szárazságtól.
És védekezik - ruhával.
Másrészt az is nyilvánvaló, hogy azokon a meleg tájakon, ahol az ember ruhája a saját bőre, tetoválással, tollakkal, ércekkel, fadarabokkal, növényekkel, állatbőrökkel díszíti magát.
Az időjárás kellemetlenségei ellen való védekezéshez s a cicomáskodáshoz bizonyosan járul még egy harmadik szempont is: a bőr tisztántartása (mosdás és fürdés aránylag kései kultúrvívmány), azaz megóvása a ruha által a természet s az emberi élet piszkaitól, sártól, esőtől, portól, koromtól s ilyesektől.
Mármost ez a három elem: védekezés, tisztaság, cicoma, térben és időben a legsajátosabb módon keveredve, szabta meg mindig a ruházkodás folyton változó törvényeit. A ruházkodás törvényeinek folytonos változását nevezik divat-nak (latin: modus, francia: mode, német: Mode, régebbi magyar: módi, angol: fashion).
Végeredményben tehát négy tényező, védekezés, tisztaság, cicoma, divat egybeolvadó hatásából áll elő a ruházkodás, amelyet a jelenre vonatkoztatva öltözködésnek, a multra szorítva divat-történelem-nek nevezünk. Ebből az következik, hogy az öltözködés állandó eszközeit a divat folyton alakítja, vagyis divat divat után keletkezik és pusztul s így a védekezés, a tisztaság, sőt a cicoma is háttérbe szorul s a ruházkodás legdöntőbb kormányzója a divat marad. A divat természeténél fogva működése leghajlékonyabb anyagát a cicomában találja meg s ebből magyarázható, hogy a védekezés és tisztaság szempontjai a divat történelmének során nagyon sokszor háttérbe szorulnak.
Arra is rá kell mutatnunk még, hogy a cicoma tulajdonképpen szülője a szép után való ősi emberi áhítozás, amely uralmát átterjeszti a védekezés és a tisztaság szempontjaira is, de mivel a divat folyton változik, korok szerint változik a szép ruházkodásról való emberi nézet is.
Nem véletlen, hogy bizonyos kor emberei miért éppen bizonyos ruhát viseltek, bizonyos házakban, bútorok között laktak, mert egy kor ruházatában, építési vagy berendezési stílusában az emberi gondolat, jellem és természet akkori formája tükröződik vissza s így a ruházkodás történelmének kutatása a művelődéstörténet egyik fontos ága lesz s végeredményben részlet-feleletekkel járul hozzá annak a nagy kérdésnek megfejtéséhez: mi is az ember a Földön?
Laczkó Géza
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
