Népzene és történelem

ELŐSZÓ Az itt következő tanulmányok öt év alatt: 1848 és 1953 között készültek. Elvi, műfaji, tudománypolitikai feladatok állottak előttük. Szerény erejükhöz képest segíteni kívánták zenekritikánkat a mai magyar zenei törekvések helyes távlatú megítélésében; és értelmező feldolgozásai kívántak lenni olyan kérdéseknek, melyekre zenetudományunk - a népzenekutatás és a zenetörténet - Bartók és Kodály alapvető művei óta, főleg azonban a legutóbbi években, jobbára csak adatközlés formájában válaszolt. Beszédes érvei akartak lenni annak az igazságnak, hogy amint nép nélkül nincs történelem ugyanúgy népzene és közösségi kultúra nélkül sem képzelhető alkotó zeneművész és virágzó zeneművészet; és bizonyítani kívánták, hogy minden nyelv, minden stílus élte mögött a társadalom élete, minden stílusváltás mögött a társadalom változása és válsága áll. Épp ezért van e tanulmányok között, amelyik a magyar zene történetén túl az őstörténelem kérdéseit érinti, s van, amelyik az európai zenetörténet néhány elvi problémáját vázolja fel, hogy itt is, ott is a népi kultúrák életének vizsgálatát hangsúlyozza, s kivált hogy velük és rajtuk mérje az alkotó egyéniség, a történelmi jelentőségű alkotás nagyságát is