Németország és a Magyarországi Tanácsköztársaság

Előszó 1918. november 3-án az Osztrák-Magyar Monarchia Padovában fegyverszünetet kötött az antanthatalmakkal. A császári Németország ezáltal végleg magára maradt, hiszen másik két szövetségese - Törökország és Bulgária - már korábban kapitulált. A fegyverszünet értelmében az antanthatalmak jogot kaptak a Monarchia vasútjainak, közútjainak és víziútjainak használatára és így a Németország elleni háború szolgálatába állíthatták azokat. 15 napon belül alakulatokat vissza kellett vonni az érintett frontokról, s a jelzett határidőn túl a Monarchia területén maradt egységeket internálni kellett. Németország és Ausztria-Magyarország közel négy évtizedes szövetsége ezzel végleg megszűnt; a padovai fegyverszünet aláírásakor de facto már tulajdonképpen nem is létezett, mivel az Osztrák-Magyar Monarchia a teljes felbomlás állapotában volt. A Monarchia más nemzeteihez hasonlóan már két nappal a fegyverszünet aláírása előtt - október 30-án és 31-én - győzött a polgári demokratikus forradalom hazánkban is. Az új kormány, Károlyi Mihállyal az élén, a külpolitikában is új utakat keresett. Véget vetett a hagyományos, s ekkor már terhessé vált németorientációnak, s azt remélte, hogy az új Magyarország jövőjét, sorsát a wilsoni elvekre alapozott, határozottan antantbarát külpolitikára építheti kedvezően.