Napidő HÚSZ PORTRÉ-SZERKESZTŐ Matolcsi-Papp Zoltán (Saját képpel)

FÜLSZÖVEG Volt egyszer egy könyvem - Holdidő - amelyben szemügyre vettem a múlt ezüstkék fényében villódzó és emlékezetem útvesztőjében gomolygó férfiakat és nőket, akikkel formáltuk és alakítottuk egymást. Most az élőket - kettő kivételével, akik munka közben átléptek a létezés egy másik szintjére, - hívom találkozásra, a még sugárzó, ámbár alkonyodó Napidőben. Élőkről írni kockázatos. "Ez nincsen egészen úgy" - fogják mondani. S én - Füst Milán nyomán - azt felelem: "Persze, semmi sincsen egészen úgy". Mert ezek az írások nem róluk szólnak, hanem magamról. Arról, hogy ők hogyan élnek bennem. Az én lelkem torzulásainak mentén torzul az ő képük is, ez elkerülhetetlen. Ezért kérem, hogy ne igazítsanak helyre. Senkit sem akartam megbántani. TARTALOM Bevezető 5 A Napidő felé: egy félős macika 11 Arcok alkonyati fényben 21 Zseni félárnyékban (Szabó István) 28 Buddharakkita Teyra és doktor Puranik 37 Zalai István balladája 48 A titkos beavatott (Feuer Mária) 51 Kisfiú nagy cipőben (Orbán Viktor) 61 A szent kókler (Müller Péter) 70 Az aranyember (Erdős Ákos) 78 Észrevétlenül a világhír felé (Groó Diana) 86 Muzsikusportré (Kozma András) 92 A mosolygó tigris csendessége (Hunyady György) 100 Már nem öröm... (Gyarmati Andrea) 108 Isten komédiása (Donáth László) 116 A király barátja (Horn Gyula) 125 A soproni boszorkány (Acél Ilona) 141 Aere perennius... (Varga Zoltán) 152 A zseniális üresség (Láng Tamás) 169 Cserbenhagyottak (dr. Bellák Ervin és dr. Láng György) 179