Nagy István (Solymár)

"Művészmonográfiák" elnevezésű sorozatunknak solymár István könyve, immáron a harmadik kötete, de az első, amely a magyar festészet egyik klasszikusáról szól. Azt, hogy a sorozat keretében kiadónk "műsorra tűzte a nagy István munkásságát bemutató köttet - feltehetően - nem kell indokolni. A halhatatlan székely piktor életműve, szerepe hazai festészetünk történetében, egyszeri és utánozhatatlan művészete bőven elvégzi a "megmagyarázás" feladatát, megérteti újra felfedezésének fontosságát. Solymár István e könyvének írásakor bizonyos értelemben kettős munkát végzett el. Egyrészt szabályos, aprólékos, feltáró-bizonyító tanulmányt írt, egyszersmind azonban becsületesen hadakozik a nagy istván-i piktúrát egykor ért vádak ellen. Solymár a székely mester művészete iránt érzett megbecsülését nem csupán munkájának lelkiismeretes megszerkesztésével, tudományos hitelével, objektivitásával fejezi ki. megfogalmazásai, amelyekkel megközelíti az oeuvre-t, irálya, amellyel elmondja a festő élet- és pályatörténetét, mintegy megkönnyíti az olvasónak a találkozást, a megismerkedést Nagy Istvánnal és festészetével. Kiadónk arra törekedett, hogy ne csupán hasznos, hanem szép könyvet is nyújtson a kötet olvasóinak. Igyekezetünk eredményeképpen a 214 fekete-fehér, valamint 55 színes reprodukciót tartalmazó kiadvány nem pusztán egy nem eléggé méltatott festő munkásságát ismerteti, hanem művészi élményt nyújt mindazoknak, akik lapozgatnak benne. Solymár István, a neves művészettörténész a Magyar nemzeti Galéria helyettes főigazgatója azonban nem örülhet velünk együtt kötete megjelenésének. Súlyos betegsége akkor ragadta el tőlünk, amikor kézirata nyomdába került. nagyszerű monográfiája, mely immár posztumusz-kötet, legyen így hát megemlékezés is róla.