Modernizáció és nemzetállam-építés

Magyarországnak immár legalább két évszázados célja, hogy az életminőség, a gazdasági-ipari, társadalmi és kulturális fejlettség tekintetében felzárkózzon Nyugat-Európa államaihoz. E mellett mindig fontos törekvés volt, hogy a reformkorban meginduló modernizációs folya-matok kontrollját minél előbb a magyar nemzetállam vehesse saját kezébe. Ennek előfeltétele volt a magyar politikai elit másik alapvető, az egész 19. századot meghatározó célkitűzése, hogy Európa etnikailag leginkább heterogén országát ne "csak" modern, hanem magyar nem-zeti állammá is fejlessze. A modern nemzetállam elérése volt tehát az a végcél, amellyel min-degyik politikai oldal azonosulni tudott, mindössze a legcélravezetőbb út megtalálása tekinte-tében volt köztük különbség. Az egyértelmű, hogy a dualizmus korszakában Magyarország a modernizáció és a nemzetál-lam-építés tekintetében is ért el sikereket. Viszont mind a '67-es, mind a '48-as politikai tábor kapcsán - és persze a politikai elit összességében is - izgalmas kérdés, hogy a két cél közül a nemzeti vagy inkább a modern állam megteremtését részesítették-e előnyben. Könnyen belát-ható, hogy szükségszerűen akadtak olyan területek, ahol a két törekvés keresztezte, hátráltatta egymást. Melyek voltak azok a területek a dualizmus kori Magyarországon, amelyek esetében a modernizáció és a nemzetállam építésének szándéka találkozott, hol értek el sikereket, illetve hol kerültek egymással ellentmondásba? Milyen alternatívák álltak rendelkezésre a nehézségek leküzdéséhez? Mikor erősítették és mikor gyengítették, esetleg lehetetlenítették el egymást? Hogyan hatottak ezek a törekvések az egyházakra? Miként vélekedtek erről a kortársak? A kötetben szereplő tanulmányok ezeknek, a haza és/vagy haladás dilemmáját övező kéréseknek néhány fontos aspektusát járják körül.