Minden fény kihal

"A sziréna búgása véglegesen fölébresztett abból a reggeli félálomból, amely még benne lomposodott szemeiben. Sápadt, beteges színű és alattomos világosság szűrődött be a kabin ablakán, a hullámok hátán visszfény játszott és rejtelmes, táncoló foltokat vetített a falra. A hajó hol balra dőlt, hol jobbra, majd mélyebbre merült a végtelen vizeken és a köralakú tükörben észrevettem az eget; most minden, ami körülöttem volt, zöld színben fürdött és egy pillanatra az volt az impresszióm, hogy én egy akváriumban fekszem. Ez a kis hajó bizony csak játékszer volt a tengeren. Csöngettem a steward-nak. - Hány órakor érkezünk meg Dublinbe? - Csak estére, uram. Alig két órája, hogy elindultunk Mersey-ből. Már az indulás is nehezen ment. Ebben az évszakban az ilyesmi könnyen megesik. Az ír tenger októberben nagyon rakoncátlan. A tegnap esti elindulásom jutott az eszembe. Úgy-ahogy agyoncsaptam az időt Liverpool külvárosában, különféle music-hallokban, azután éjfél felé, zuhogó hideg esőben és szélviharban, amely végig söpörte a kihalt utcákat, elindultam megkeresni a "Prince of Orange"-ot, amely valahol ott horgonyzott a nelsoni öbölben. Mint egy mesebeli hajóra, úgy mentem fel a fedélzetre. Az ebédlőben ugyanaz a steward, aki most a hívásomra megjelent, a fejét az asztalra hajtva aludt a kézi lámpása mellett. Elvezetett hálófülkémig és jóizű belfast-i kiejtéssel jó éjszakát kívánt."