Magyarország, te dög

Köztudomású, hogy az emberek az égből jönnek, és a földben végzik. Tehát aki fiatal, az közelebb van az éghez, az öreg meg a földhöz. A fiataloknak az a lényeg ami fönt van, ők az eget méregetik, az öregek azt a darab földet tartják mindennél fontosabbnak, amin állnak. Fönn van az egy, a földön vannak a darabok. Fönn a kozmoszban nincsenek elhatárolódások, tehát amikor jövünk lefelé, még bennünk sincsenek, ez abban is megmutatkozik, hogy a fiatal egybegyűlik, a központok felé áramlik. Amikor az emberek fiatalok még, szeretnek sokan lenni, szeretnek együtt lenni. Amikor viszont megöregszenek, fokozatosan különválnak. Az emberiség történelmében is a megújulás, a megfiatalodás időszakaiban az emberek összegyűlnek, sokan csinálnak valamit. A diktátorok is azért szeretik a tömegeket összeterelni, mert olyankor úgy néz ki, mintha megújulásról lenne szó, pedig a saját földjén álló magányos diktátor illuzionista mutatványa nem tévesztendő össze az emberiség egyesülési, együtthömpölygési vágyával.