Magyarország szennybemenetele

Moldova riportkönyve ezúttal a környezetvédelem hazai állapotáról tudósít. Rakonczay Zoltán - a magyar természetvédelem jelentős alakja - útitársául szegődve járja be a hazai tájakat és szembesül erdőink állapotával, vizeink szennyezettségével, a savanyodó talajjal, s mindazzal, ami egykori és mai törvényeink kijátszásának a következménye. Nemzeti parkjaink pusztulása, elszemetesedése a gondatlan emberi magatartás következménye, a természet kirablása a rövid távú ,,gondolkodás" eredménye. A hortobágyi táj éppúgy elveszíti páratlan szépségét, akárcsak a kiskunsági Nemzeti Park, s hogy nem csupán a pénz, hanem a szakértelem is hiányzik a természet védelméhez, azt a Fertő-Hanság környékének ,,új módi" rendbehozatala bizonyítja. Ez utóbbi Nemzeti Parkban holland szakértők dolgoztak az elmúlt években, s a nemzetközi program keretében saját gépeiket adták el nekünk, melyek viszont nem illeszkednek a tájba, inkább ártanak, mint használnak. Több fejezet szól a hajdani szovjet laktanyákról, a mérhetetlen talajszennyezésről. Záhony környéke az egyik legveszélyesebb ,,tűzfészek", ugyanakkor itt lát először Moldova komolynak tekinthető környezetvédelmi intézkedést. Ipari üzemeink ontják a mérget a földbe, a levegőbe, pusztul a madárvilág, az elnyomorodott ózdi munkanélküliek irtják az erdőt. Szomorú és riasztó az a kép, amit elénk tár a könyv, ugyanakkor sokat tehet az egyes ember is a természet érdekében.