Magyar kerékpárok

Azt mondják, a biciklizést nem lehet elfelejteni. Nos, az olvasó, aki kezében tartja ezt a tudományos igényességgel megírt, de meghökkentő és mulattató adalékokkal is bőven szolgáló könyvet a kerékpár fejlődéséről és hazai gyártásának alakulásáról, egészen biztos lehet benne, hogy mostantól a biciklihez fűződő ipartörténeti érdekességeket is hajlamos lesz megőrizni az emlékezetében. Mert ez a könyv tárgyát, információtartalmát és ismeretterjesztő jellegét tekintve egyedülálló. Hogyan lett a velocipédből kis híján vasparipa? Hogyan jutottak el a kerékpár ősei közé sorolható futógéptől a fekve hajtott rekumbensig? Mire használták a kerékpárt a háborúban? Miért kellett adót fizetni 1889-ben a kerékpár tartásáért? Miből lett a mountain bike? Milyen az, amikor a bicikligyártás szóbeli licencszerződésen alapul? Ki reagált okosabban a gazdasági világválságra: a kerékpárgyártását leállító Weiss Manfréd, avagy a gyártást beindító Kühne? A kérdések megválaszolásában a szerző - aki 1985 óta gyűjti és restaurálja a régi kerékpárokat - egyaránt támaszkodik műszaki ismereteire és levéltári kutatásaira, másfelől olyan személyekkel folytatott interjúkra, akik sajnos már nincsenek közöttünk. A témában való elmélyülést hatalmas képanyag és gyári dokumentumok egész sora segíti. " - Minden tekintetben világszínvonalon álltak a hazai gyártók, kisipari és sorozatgyártás terén egyaránt. Ez főleg a két világháború közötti időszakra igaz, de később is akadnak erre példák. Birtokomban van például egy a Csepel Kísérleti Műhelyében készült versenykerékpár, amelyet Belán és Rajczy vázépítők készítettek 1958-ban, az egyiptomi körversenyen vendégszereplő válogatott számára." (interjú részlet: BikeMag)