Magyar föld virágai

A köztudatban az előszó rendeltetése, hogy részben beajánljon, részben pedig magyarázzon, mentegessen, egyszóval segítségére legyen az írónak az olvasóval szemben. Az előszót rendszerint nem maga a mű szerzője írja, hanem neves íróval íratja, mintegy fémjelezteti, hogy a nagy név sugarában nagyobbra nőjön az árnyéka az olvasó előtt. E sorok írója egyúttal maga a szerző is, aki ez előljáró írásban szól az olvasóhoz, azért, hogy igazolja magát. Igen, hogy igazolja magát azokért az írásaiért, amelyek itt következnek, amelyeknek célja rámutatni a magyar föld hatalmas erejére, asszimiláló hatására, amivel mindenkit leköt, megkap, átformál. Manapság a tollforgatás igen nagy jelentőséggel jár. A töprengő vívódó lelkiismeret mellett, az őszinteség, az átérzés igazsága, a meggyőződés rendíthetetlensége kell, hogy támogassa a gondolatot. Lehet, sokat csodálkoznak, hogy e novellák egynémelyikében olyan tárgyhoz nyúltam, mely napjainkban nem divatos és gyakorlati szempontból nem helyes. Azok számára nem mondhatok egyebet: Az igazi író azt írja le, amit igazságnak és helyesnek vél és arról is azt, amit lelke sugal még akkor is, ha ezért megróvást kap. Az író vállalja a meg nem értés keserű szerepét, éppen olyan hittel, mint a megértés láthatatlan sugarát, lényegében mit sem változtat örök magányosságán, melyet a szerzetes meggyőződésével és lángoló hitével vállal. Tartalom Előszó 3 A Nagymama 5 A zsidó orvos 9 A poncichter 15 Náci bácsi 18 Nagyanyó mesél 22 A három kis pajtás 25 Visszahív a Tiszahát... 28 A biztos úr 38 A fehér árnyék 41 Ami ellen nincs orvosság 49 A bankigazgató harminc éve 53 A purdé 56 Gyorsan haza 59 Levelek 61 A frontharcos 66 A rossz csont 68 Pesti mese 71 Móni 76 A gáton 79 Az utolsó szivar 82 Az ismeretlen 84